Valamikor réges-régen egy távoli turistaházban Kóspallagon, egy átmulatott és énekelt éjszaka utáni hajnalon így szólt Szarvasi barátunk „buzibogár (ez volt Geli) csináljunk zenekart”.
Díszpintyek... Ős-, még nem Orsi Kóspallagon. Zoltán, Géza, Laci.
A felhívást tett követte, és négy jó barát (Szarvasi, Ghyczy I., Ghyczy II., Szojka) két gitárral és Géza furulyáival felszerelkezve össze-össze járt zenélni, leginkább a Kinowelt budai rakparti irodájában.
Eleinte mindenféle barátok, mindenféle eseményeire szereztünk dalokat (így született mondjuk a Három tucat, vagy az Orsi, Sose nyugodjék le a nap), melyekben szertekúszó gondolatainkat rendezgettük össze a „mi végre is vagyunk”, illetve a „hogyan is közlekedjünk ebben a kutya világban” témakörökben, melyekből meglehetősen népszerű, dallamos, szellemi hamuba sült pogácsákat gyúrtunk, sütöttünk és prezentáltunk, az ünnepeken (így legalább meghívtak minket…), majd általában ittasan, tábortüzek fényénél, melegénél.
Az első megjelenés Dési János barátunk harminchatodik születésnapja volt, erre az alkalomra született a Három tucat című számunk 2000-ben.
Gyűltek a dalok, gyűltek a hangszerek, feldolgoztunk, újraalakítottunk néhány régi Hmmm… számot (Krizantém, Kanada, Folyón túl) is (ebben Ghyczy II. kora miatt nem tudott részt venni, de a három másik valamely időpontban tagja volt e kezdetben gimnáziumi zenekarnak), és írtunk újakat is (pl. Ráolvasó, Egyedem-begyedem, Parajfőzelék).
Egyre erőteljesebb igény mutatkozott arra nézvést, hogy most már kilépjünk a tábortüzek árnyékából és legyünk igazi zenekar, igazi koncertekkel, igazi lemezzel. Ennek az átalakulásnak a kezdetén érkezett Szekfű kolléga, a basszusgitáros, akinek belépésétől lett vége a preOrsi korszaknak és számítható igazából a Momentán Orsi zenekar.
Jött az első koncert a Szimplában, név kellett, ezért az akkori legnépszerűbb dalunk után magunkat Orsinak neveztük el. Így is jelentünk meg a Pesti Estben. Aztán a meghatározó mérföldköveknél rendre jelen lévő János barátunk cikkében rendre a „momentán Orsi névre hallgató zenekar”-ként emlegetett minket, létrehozva az azóta regnáló állandóságot, a Momentán Orsi nevet. Megszülettünk, megalakultunk, elneveződtünk…
Az első koncert a Szimplában. Akusztikusan.
Kezdetben minden hangszerünk – Ádám basszusgitárja kivételével – akusztikus volt. Ahogy akkoriban a stílust Szarvasi találóan megfogalmazta az "egy kis rock és sok csiribiri". Ez az irányzat tartott kb. két-három évvel ezelőttig. Ma már a „csendes ülős” Momentán Orsi igazából a múlté, egy röpke kihagyás és gondolkodási szünet után a zenekar egy-másfél éve átértelmezte korábbi repertoárját, stílusát, az utat, melyen tart előre, kialakítva a ma már teljesen elektromos hangzást, húzósabb tempót, rockosabb-punkosabb hangzást. Hírmondónak már csak Géza furulyái maradtak, ami viszont egészen érdekes színfoltot ad a zenének.
Mi tagadás, kidobtunk jó néhány – elég népszerű - számot (Ráolvasó, Orvos dala, Kanada, Kis vörös, stb.), de írtunk néhány másikat helyettük. Elkezdtünk koncertezni, már nem csak évente egy alkalommal lehet minket hallani.
Most így... Ottónapi betyárparti a Delíriumban 2010.
Szóval itt tartunk Momentán. A zenekar tagjai, a 3SZ (Szarvasi Zoltán- gitár, Szojka László-dob, Szekfű Ádám – basszusgitár) és a 2G (Ghyczy Géza- ének, furulya, szájharmonika, csörömp és béka, Ghyczy Gellért – ének) manapság rettenthetetlenül tolja Momentán Orsi szekerét, itt-ott feltűnve Budapest zenétől, füsttől ázott klubjaiban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
